Végre valódi időt szántam magamra, ezt adja a tangó magánóra

Nem tudom, hogy veled is így van-e, de azt érzem, hogy ahogy telik az idő, olykor nem vagyok igazán jelen. Dolgozom, elintézek dolgokat, figyelem az órámat. Mert imádom az órákat és gyakran cserélgetem őket. A mai napig megvan az a 8 éves koromban kapott Casio és ott áll emlékként az íróasztalomon, mert emlékeztet arra, hogy honnan indultam. Az az óra volt, ami mindig emlékeztetett arra, hogy a földön ragadjak. Azóta a legkomolyabb órák voltak már a csuklómon, de egy idő után visszataláltam a régi önmagamhoz és rátaláltam a vintage vonalra. A nagy márkák közül több is van a gyűjteményemben, sőt az eredeti első órám miatt a búvárórám végül a Casion csúcsmodellje lett, amelyet le sem veszek a kezemről, ha extrém sportokról van szó. Nem véletlenül alakul ki a kötődés és a fenti ajándék egy tárgy volt, de megtanította nekem, hogy nem csak tárgy lehet ajándék, hanem az egyik legnagyobb kincs is, mégpedig a szabadidő.

Egy csendes este, ami megérint

Néha egészen váratlanul történik valami szép. Valami olyan, ami nem hangos, nem is feltétlenül látványos, nem harsogja tele a világot, csak úgy megtörténik. Épp ilyen volt az egyik nyári este. Nem volt semmi dolgom, nem volt miért rohanni. A délután vettem egy új vintage órát és épp abban gyönyörködtem. Elgondolkodtam, hogy mi lenne az a program, ahol ezt viselhetném. Csodaszép öltöny óra volt, ami finoman bújik ki az ingujj alól, így olyan programokat kerestem, ahova felvehetem. Persze manapság már kevés a dressz kódos esemény, főleg a hétköznapokban, így meg is lepődtem, amikor egy különleges programlehetőségre bukkantam, ahol a megjelenés a megfelelő öltözékhez kötött. A tangó magánóra egy elegáns és finom programnak tűnt, ahol megismerhetem a tangó alapjait, mindezt a kíváncsi tekintetek nélkül. Merthogy férfiként biztosan el akarom kerülni, hogy mások bénázni lássanak. Aznap este tényleg nem akartam sok mindent csinálni, csak élvezni az életet, ki akartam szabadulni a hétköznapokból és kitisztítani a fejem. Semmi nagyot nem terveztem, de úgy döntöttem, hogy mégis belevágok ebbe az újdonságba.

Felhívtam a TáncSzalon oldalán található telefonszámot, ahol a tulajdonos, Zsolt vette fel a telefont, gyorsan egyeztettünk, hogy tart a nyári szünet, ezért éppen a tangó magánóra programokból lehet választani. Megbeszéltük a részleteket, és másnap már találkoztunk is Újbudán. Antik szalongarnitúra és kandalló a tánctéren… Hát nem így képzeltem egy tánctermet. Meg is beszéltük, hogy kicsit más a koncepció. Zsolt is elegáns öltözékben fogadott, megkínált kávéval és közben beszélgettünk. Célokról, tervekről a táncról, arról, hogy mégis miért csinálnám. Arra lettem figyelmes, hogy neki is kibújt valami az ingujja alól. Egy csodaszép szálhúzott számlapú vintage volt az egyik legismertebb márkától. Kicsi a világ, jól elbeszélgettünk az órákról és persze a tangóról, a táncról és különleges eseményekről. Nagyon tetszett a koncepció, az, hogy minden óra előtt van egy kis tér megérkezni. Az a szabadidő, amit én is kerestem, van idő itt lenni fejben és lélekben is. És minden alkalommal így van. Megismertetett az oktatóval, akitől tanulni fogok, egy szimpatikus, kedves hölggyel találkozhattam és bele is kezdtünk az órába. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de úgy érzem ez csak adhat nekem. Meghallgattam az ajánlatot és úgy döntöttem, hogy a nagy tangó magánóra csomagot választom, és belehúzok a dolgokba, hogy a szezon kezdésére már én is felszabadultan és jókedvűen táncolhassak.