Az évek néha, mint a percek, repülnek

Hogy mennyi minden változik, milyen sok tekintetben fordul velünk olykor nagyot a világ, jól mutatja az én személyes viszonyom az órákhoz. Régen nem tudtam megszokni, hogy van valami a kezemen. Annyira új volt az érzés sokáig, hogy nem voltam képes órát hordani, mert zavart. Nagyjából négy év távlatából mondhatom, hogy mostanra az ellenkezője az igaz. Hozzászoktam, elmúlt az irritáló érzés, megszoktam a hasznosságát is, így már akkor őrülök meg, ha néha nem veszem fel az órámat reggel. Az egész napom tönkremegy, ha az órámon nem tudom követni az idő múlását. Van, hogy perceként rátekintek, van, hogy csak óránként – attól függ, hogy szorít-e valamilyen határidő a munkámban. De ha úgy sietek reggel, hogy elfelejtem a csuklómra húzni, fájónak tűnik a procedúra, hogy a telefonomat kerítsem elő ahhoz, hogy megnézzem, hogy állok az idővel.

Annak is nagyjából pont négy éve, hogy a húgom gyermeke, Botond egy játék-karórát kapott tőlem ajándékba. Az persze nem az időt mutatta. A rajta található egyetlen nyomógomb hatására kedves kis rajzok váltogatták egymást a kijelzőjén, amik azt hiszem, az évszakokat ábrázolták valamiként. Mintha tegnap lett volna, hogy ilyen önfeledt gondjaink voltak a családban, hogy milyen ajándékot vigyünk Botondnak, mikor látogatóba mentünk. Most azt kérdezgeti tőlem a húgom, hogy milyen iskolákról hallottam, hova volna a legjobb beíratni a kis Botit. Mivel ők, a húgom családja külföldről települtek nemrég haza, egészen komoly kihívást okoz az ilyesmi, mint a beiskolázás folyamata, holott Botondhoz más nyelven sohasem beszéltek otthon, mint mindnyájunk anyanyelvén. A húgom mégis szorong, hogy így nagyon nehéz lesz, jó volna valamilyen módon plusz segítséget nyújtani neki. Leginkább iskola előkészítő feladatokban, vagy hasonló foglalkozásokban gondolkodott, csak sokáig nem tudta, mi ennek az ideális módja, és hol keresse a megoldást. Én, az ismerősi körünkben már bevált, Szabó Szilvia logopédus módszereit javasoltam neki.

Bár akkor még nem is tudtam pontosan, hogy a Szilvia Logopédia mit takar, amikor emlékezetből felkerestem az említett hölgy weboldalát. Azóta viszont már azt is tudom, mi lesz a leghasznosabb ajándék Botinak. Helyesebben: neki és az anyukájának egyaránt. A Látogatás a tudás birodalmába könyv első kötete ugyanis pont olyan iskola előkészítő feladatokkal segít az ilyesmiben, amelyek a hallási és vizuális figyelem fejlesztése mellett a szókincsét is bővítik. És így mindketten élvezhetően, de nagyon hatékonyan készülhetnek a beiskolázásra, együtt a húgommal.

Az egyébként valóban professzionálisan megalkotott, előkészítő- és egyéb készségeket fejleszteni segítő “programot” komplett könyvsorozat alapozza meg. A “Látogatás” könyvek sora közt akad olyan, többkötetes kiadvány, mely a nyelvi zavarokat segít kiküszöbölni. Van, amelyik írás előkészítésre használható, és a grafomotoros fejlesztéshez járul hozzá. Ha már hazánkban nem divatosak az intézményi szintű iskola előkészítő feladatok és foglalkozások, a szülő ezekkel megnyugtathatja magát, hogy nem a mély vízbe dobja azonnal a gyermekét. Pláne az olyan családokat nyugtatja ez meg, ahol bármilyen, Botondéhoz hasonló speciális helyzet állt elő. Máshol a ún. nyelvi késés, vagy a nyelvi zavar a probléma. Erre ott vannak a Látogatás a beszéd birodalmába könyvek is.

Külön figyeltek arra, hogy balkezes piciknek is tökéletesen kézre álljon az összes. Ennek örülök, mert Boti is az. A fenti linken tehát megtalálható egy rakás, segítő dolog. Nem csak könyvek kizárólag, de a weboldalon meg is lehet tekinteni egyébként, hogyan néznek ki a színes, méretes és a gyerkőc tekintetét vonzó kötetek és azok oldalai. Inkább játék ez, mint oktatás, noha pont olyan hatással kecsegtet, mintha az ember profikra bízná a gyerekét. Egyébként sem tudom elképzelni, hogy a suli első éveiben a lelkiismeretes szülő ne foglalkozna kiemelten a porontyával. Ha gyakorolnak ezekkel a könyvekkel, akkor már nem lesz ismeretlen ennek az egésznek az “atmoszférája”.

Tényleg nagyon ígéretes, hogy a kiadványok nagyok, az oldalaik A4-esek. A feladatok benne a fokozatosan nehezedő ütemet követik, és igazán nem kell arra gondolni, hogy hosszan, már-már a fáradásig kell bajlódni a megoldásukkal. Oldalról oldalra kell haladni. Ennyi az egész, nem szükséges használati utasítást böngészni hozzájuk. Bár van ilyen is. A leírás szerint a hatásosságukkal ellentétben végig a könnyedség érzetét keltik. Ezért bárhova elvihető, nyaraláskor is érdemes elővenni, és nem fogja a gyerek azt érezni, hogy most valami “kötelező” dolog következik. Pont, hogy a lazulás félórájának fogja érezni remélhetőleg. A könyvek fejlesztik többek között a térbeli tájékozódást is, a hallási és vizuális figyelmet, és a munkamemóriát. No meg persze bővítik a gyermek szókincsét. Meggyőző, hogy az ELTE több intézménye is ismeri és ajánlja a “Látogatás a tudás birodalmábant”.

Szabó Szilvia szerint hazánkban inkább csak az óvodák próbálják biztosítani az iskolai előkészítést valahogy, míg akad már jó pár olyan ország is, ahol erre külön, célirányú foglalkozásokkal külön figyelmet is fordítanak. Valóban van benne valami, hogy sokan nem ugyanolyan lehetőségek, és pláne képességek birtokában vágnak neki majdan a tanulásnak, és ezeket érdemes megpróbálni kiegyenlíteni. Ha már ezt ilyen célirányos foglalkozások, iskola előkészítő feladatok nem biztosítják. Talán több szülő figyelhetne erre. Ha ebben a korban a kisgyermek folyamatos akadályokba ütközik, kudarcélményeket szerez, esetleg nagyon elmegy a kedve. Később ez kihathat mindenre. És el is ronthat mindent ezáltal. Akit ez érdekel, én a kapcsolatot is felvenném webshoppal, akár rendelés előtt. Minden kontakt infó könnyen megtalálható a szilvia-logopedia.hu-n, mi több, Facebook-oldaluk is van.

Találtam egy Pöttöm Park nevű könyvet is náluk, ami nem iskolai felkészítő, hanem beszédindító célzatú, 2-4 éves gyerekeknek. Ezt egy másik ismerősömnek fogom javasolni, továbbá akad olyan is, amelynek címe: Látogatás a hangok birodalmába. Az áraik a könyvek ennyiből megállapítható minőségéhez képest nagyon korrektek, és nem csak Magyarországra, külföldre is szállítanak – legalábbis a környező országokba, ahol a magyar nyelvi- és egyéb felkészítésre komoly igény van. Botond hamarabb is használhatta volna – ha hamarabb jut eszembe, nem csak miután már hazaköltöztek.

Na és még egy dolog: nem csak az elhivatottabb/aggódó szülőknek javasolt a webshop átböngészése. Kifejezetten szakembereknek is látok például egy Artikulációs gyakorló és vizsgálati képanyag nevű csomagot. Ez egy hordozható, logopédusok munkáját segítő dobozka. Fogalmam sincs, hogy milyen gyakori, hogy ők, a szakmatársak találkoztak már vele, de bízom benne, hogy ha ez tényleg segít, akkor alkalmazzák ők is!

Ijesztő az idő múlása, de azért kevésbé, hogy ha az ember nem csak szalad maga után, ahogy én szoktam, hanem mindennek idejében kezd neki. Ha nekem lenne gyerekem, már két éves korban belefognék ezekbe a dolgokba. Jobb, ha mindenre idejében szánunk időt, és a legrosszabb, ha csak utólag.